Rock Passió a Csillagbörtönben

szerda, április 27th, 2011 at 14:35

Beszámoló a szegedi Csillagbörtönben bemutatott Rock Passióról
2011. április 20.

Az Effata együttes Almási Éva lelkésznő (Krisztus Szeretete Egyház) meghívására, a fogvatartottak bevonásával, valamint négy országból, és több keresztény felekezetből összeállított zenekarral 2011. április 20-án a szegedi Csillagbörtönben részleteket adott elő a darabból.

Most, amikor a Csillagbörtönbeli szolgálatunkról készülök írni megrohannak az elmúlt három hónap emlékei, érzései gondolatai. A próbák… küzdelmek, harcok, győzelmek… a börtön rideg falai, a folyosók, a lépcsőház kontúrjai, a sok-sok szürkeség… A fülemben hallom az ismerős melódiákat, és a képzeletemben előttem vannak a mosolygós, lelkes arcok is. Eszembe jut az a “hétköznapi csoda“, ami a szemem előtt játszódott le az előadás napján a börtön vaskos vaskapuja előtt… Az Istentiszteletek… a hit, a remény, és a szeretet földön túli dimenziókból ránk ragyogó erőteljes üzenetei, megnyilvánulásai.

Az egész életemre óriási hatással voltak/vannak a történtek. Ismét csak Téged dicsőítelek Istenem, mert újra megmutattad, és bizonyítottad kegyelmed nagyszerűségét, és erejét! A “fehér ruhások”, a zenészek, és az evangélisták nevében is mindent nagyon köszönök! Igen. Hálás vagyok Istennek, ugyanakkor köszönettel tartozom sok-sok embernek, akik lehetővé tették számomra, hogy végül is április 20-án, szerdán -tévés kamerák kereszttűzében – a Csillagbörtön Kultúrkörletében a “Nagy csapat” élére állhattam.

Először is Almási Évának, a Krisztus Szeretete Egyházának lelkésznőjének, szeretném kifejezni hálámat, aki meghívott, buzdított, és segített. Aztán dr. Juhász Tibor római katolikus börtönlelkésznek, aki nagy türelemmel és szeretettel viseltetett velünk “civil zenészekkel” a börtön bürokrácia számunkra oly rideg és ismeretlen dzsungelében. Végül, de nem utolsó sorban köszönetemet szeretném kifejezni a szegedi Csillagbörtön és Fegyház vezetésének, kiemelten dr. Kiszely Pál bv. dandártábornok, főtanácsosnak, hogy engedélyezte a mű betanulását, és előadását.

Nagy hibát követnék el, ha “csak” a börtönszolgálatról írnék, hiszen ez a része annak, ami Szegeden az elmúlt időszakban elindult. Számos, váratlan, izgalmas eseménynek, megnyilvánulásnak lehettünk a tanúi. Megújult az imaéletünk, és kiolthatatlan vágy jött létre bennünk a közös imádságra, Isten jelenlétében való időzésre. Aztán olyan új, szolgálatkész testvérekre leltünk, akik csatlakoztak hozzánk a munkában. Isten erőteljes vezetését tapasztaltuk több dologban is. Megértettünk, és megismertünk néhány fontos dolgot a városunk szellemi állapotával kapcsolatosan, és egy olyan helyen imádkoztunk amit a Biblia alapján nyugodtan nevezhetnénk “szellemi erődítménynek”.

Mindezek az események, és megnyilvánulások valamiféle “összhangban állnak egymással. Mintha egy láthatatlan “Tervező Mester” alakítaná, formálná a szellemi légkört városunk felett. Olyan lehetőségek nyíltak meg előttünk, amelyekről ezelőtt vagy nem is tudtunk, vagy annyira távolinak, és elérhetetlennek tűntek, hogy inkább nem is számoltunk velük. A mozgató ismét csak az Isten emberek iránti dinamikus, cselekvő szeretete amely harcba küld a Márk 3.27-ben olvasottak szerint a sötétség különféle formában jelenlévő erői ellen.

Aki most arra számít, hogy részletesen leírom melyik próba milyen volt, milyen hangszereket, és hangosítást találtunk odabent, hány embert “próbáltunk ki” Péter szerepére, stb. annak csalódást kell, hogy okozzak. Tudnék ezekről is bőven írni, de nem fogok. Rendben, egy valamit szívesen megemlítek. Ami a benti hangosítást illeti… hamarosan jótékonysági koncertet szeretnék szervezni egy odaillő hangosítórendszer beszerzésére.

Ami számomra igazán fontos volt a bent eltöltött idő alatt az az, hogy közösség verbuválódott a fogvatartottak és mi köztünk egy jó cél elérése érdekében. Ez a jó irányba formált mindenkit! Azok az örömittas, mosolygós arcok. Soha nem felejtem el őket. Az kellemes, bizsergető izgalom, ott április huszadikán… Nagyon készültek az előadásra.

Valóban mindenki beleadott mindent! Máténál próbálhattunk eleinte, egy szomszéd később feljelentette e miatt… Áldja meg az ÚR! Mary és Badri indiai testvéreink vették át a szerepét. Évi a Máltai Szeretetszolgálattól beszerzett 22db fehér inget (+kettőt, mert nem volt jó a méret) hazavitte, kimosta, két éjszaka alatt alvás helyett kivasalta, aztán behozta a börtönbe… Gabi segített a dalszövegek kinyomtatásában. Móni megvette a műanyag fóliát, és sínt amibe belehelyeztük a kottákat. Sanyi lehozta autóval a hangosítás nagy részét Érdről. Ildiék megengedték, hogy náluk tároljuk, Balázs munkaidejében befuvarozta a börtönbe… Mirella képes volt legyőzni a félelmeit, megszokásait és önmagát! Tibi öcsém félretéve a régi ellentéteinket jött, és segített a hangosításban. Csaba, Laci, és Gergő jöttek, láttak, és győztek! Sugározták az evangélium jó hírét.. Csaba és Laci a helyszínen Gergő pedig a filmje által az interneten.

Mindez, hogyan, és miért? Jézus miatt!

Miért vállalkoztam erre az egészre? Jézus miatt.

Mert a bűn börtönébe zárva éltem én is az életemet. Aztán jött Ő… és szabaddá tett! Most cserébe azt kérte menjek be az testvéreimmel oda, és beszéljek erről az Igazi SZABADSÁGRÓL a bent élőknek is. Rock Passióra készültünk, de a szeretetről tanultunk végig. Mert Jézus őket is nagyon szereti. A kegyelem már csak ilyen…számunkra sokszor annyira érthetetlen. A világ a bűneik miatt elítélte őket, de Jézus mégis kegyelmet, szabadságot, és szeretetet hirdet feléjük. Köszönöm Jézus…