Április 20-án, a szegedi Csillagbörtönben nagy sikerrel előadtuk a Rock Passiót. Alig ért véget az alkalom – épp a hangosítás pakolásával foglalatoskodtunk – de újdonsült fogvatartott barátaimmal már azon járt az eszünk, hogy ezek után vajon milyen folytatás következhet… Mert mindnyájan azt éreztük: folytatni kell!

A múlt szombaton aztán ismét a Csillagban jártam.

Évi a Krisztus Szeretete Egyház börtönlelkésze (neki köszönhetjük, hogy megnyílt előttünk ennek a szolgáltnak a lehetősége) mielőtt beléptünk a vaskapun sejtelmesen megsúgta nekem: valami nagy meglepetés vár rám odabent. Én az a fajta vagyok, aki örül a meglepetésnek, az új dolgoknak. Alig vártam, hogy megtudjam mi vár rám odabent.

…aztán valóban meglepődtem. :)

Sztojka Sándor a benti hívő csoport “motorja”, szóvivője, több színdarab írója, rendezője, arra kapott elhívást az ÚRtól, hogy megírjon egy zenés darabot. A szövegkönyvet ő írja, és engem kért fel rá, hogy zenésítsem meg. A témát a Bibliából veszi. Én már tudom mire gondolt, de “nem szeretném lelőni a poént”. Természetesen ismét koprodukcióról lesz szó, a benti énekes – zenész csoport velünk közösen készül majd fel a darab előadására.

Hallelúja! :)

Sándor az Istentisztelet kezdetén tárta elénk ezt az ötletet. Mindenki nagy örömmel fogadta a hírt. A következő hetek-hónapok így teremtő munkával, szöveg, és dalírással, tervezéssel, és próbákkal fognak telni. E mellett megbeszéltük azt is, hogy pünkösd ünnepét méltóképpen szeretnénk megünnepelni. Egy zenés összeállítással készülünk rá.

De nem akarjuk vallásos cselekedetté silányítani a börtönszolgálatot, sem a készületet, sem az előadást. Nem engedünk ennek a szellemiségnek! Hiszen nem az a cél, hogy látványos “műsort” adjunk elő ismét, ami jól mutat a tévékben. A szellemi alapok sokkal fontosabbak! Nincs az a “műsor”, vagy bármiféle emberi tevékenység, ami felérne a Szentszellem jelenlétével, köztünk, és bennünk való munkájával. Neki szeretnénk tág teret biztosítani a szíveinkben. Ez az elsődleges célunk! Abban kívánunk segítséget nyújtani a bent élő testvéreinknek,

“…hogy megerősödjetek hatalmas erővel az Ő Szelleme által a belső emberben;  Hogy lakozzék a Krisztus hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezzetek és alapot vegyetek,  hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, hogy mi a szélesség  és hosszúság és mélység és magasság,  És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.” Efezus 3.16-19

Csodálatos társak ebben a Krisztus Szeretete Egyház munkásai. Almási Éva, és Vér Zsolt. Közösen tartottuk meg az Istentiszteletet, amelyen ismét megtapasztalhattuk, “…hogy milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Efezus 1.18

Istennek van egy terve a börtönben élő emberek számára. A világ már elítélte őket, Isten azonban a benne élő kegyelem, és szeretet miatt nem mondott le róluk. Mi akik köztünk szolgálunk csodálkozva tapasztaljuk, hogy mekkora erővel, bölcsességgel ajándékoz meg bennünket Isten, hogy valóban azt hirdessük számukra, amit Ő akar. Ugye nem kell senkinek sem bővebben kifejtenem, hogy ugyanabból a Bibliából mennyire ellentétes tanításokat lehet emberi okoskodások útján előhozni. Kegyetlen, és félelmetes üzeneteikkel egyesek inkább elidegenítik az embereket a hittől, Isten személyétől, mintsem közelebb vinnék őket. Igen, sajnos Isten Igéjével egyesek a mások fejeit csapdossák, mindenre van egy tuti Igéjük, folyton le és beszólogatnak.

Nekünk Isten mást mutatott. :)   Az Ő kegyelmének valóságát.

Isten szereti a fogvatartottakat! Az egyik bent készült dokumentumfilmben Kolompár Kálmán fogvatartott testvérünk elmesélte, hogy a nővére nem rég felkereste őt, és elmondta neki, hogy rákos daganatot találtak a testében.  Kálmán ezt követően egy hívő társával visszavonult a cellájába, és imádkozni kezdtek a nővéréért. Kis idő múlva ismét jelentkezett a nővére, és boldogan újságolta a hírt: az orvosok legnagyobb megdöbbenésére a daganat eltűnt a testéből! Ámen! Hallelúja!

Az Istentisztelet közben eszembe jutott a riport. Éppen arról beszéltem nekik, hogy Istennek terve van velük, még itt bent is használni akarja, és használni is fogja őket, csak engedelmeskedjenek az ÚR elhívásának. Ekkor jött egy belső indíttatás. Megkértem Kálmánt, hogy jöjjön ki mellém. A kezemet a vállára tettem és a többieknek elmeséltem a történetét. A remény, és az öröm fénysugarai csillantak meg a hallgatóság tagjainak szemében.

-Látjátok – fordultam feléjük – Isten ilyen. Számára nincs használhatatlan ember. Értékesek vagytok! Ha valamit elrontottál, azt kijavíthatod, helyreállhatsz Jézus segítségével, és akkor alkalmas eszköz lehetsz a kezében. Kálmán! Mától imádkozz a bent élőkért! Még erőteljesebben, még tudatosabban, és odaszántabban! Látod… Isten figyel rád! :) Válj Isten imaharcosává! Kezd el most!

Ekkor a többiek felé fordultam.

-Talán vannak köztetek is olyanok, akik szeretnének beállni Isten munkájába? Vannak, akik szeretnének imádkozni másokért?

Néhány kivételtől eltekintve mindenki odajött körénk! :) Dicsőség az ÚRnak! Ekkor kört alkottunk, és megfogtuk egymás kezét. Megkértem Kálmánt, hogy kezdjen imádságba. Aztán sorra jöttek a többiek. :) Isten Szelleme leszállt…

Kérlek benneteket támogassátok imáitokkal ezt a munkánkat is!

Isten elkezdett valamit odabent! :)

Tagged with: • • • •

Filed under: Ede blogja

Like this post? Subscribe to my RSS feed and get loads more!