2011

Beszámolók az Isten kegyelméből nagy változásokon, és megújulásokon átment szolgálatunk eddigi alkalmairól.
(a teljesség igénye nélkül…)

Az első Istentisztelet a Hajléktalanok Gyülekezetében
2011. december 16.

“Úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden.” (2Kor 6,4.10)

Az ÉLETről szeretnék most szólni.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer (és van is hál’ Istennek) egy törékeny, kis termetű, de hatalmas szívű hölgy. Almási Évának hívják. Évit Isten elhívta, legyen az Ő hatalmas Szeretetének tanúja ezen a Földön. Évi az utcán lévő hajléktalanok felé, a kórházakban gyógyuló öngyilkosok, szenvedélybetegek, és haldoklók felé, illetve a Csillagbörtön rácsai közt élők felé ugyanezzel az Istentől való Szeretettel szolgál már 16 éve.  Egy évvel ezelőtt ismertem meg Évit, és azóta több munkát is közösen végzünk vele.

2011. december 16-án, pénteken reggel a Hajléktalanok Gyülekezetének első Istentiszteletére készültünk. A számítógép előtt ültem, és Évivel beszélgettem a Facebookon. Átgondoltuk a teendőket.

-a Suzuki elromlott, a szerelőnél van
-a fenyőfáért 7:30-ra kell kimennem a Mars térre
-a virslik, kenyerek a fenyőfa díszek mind ott vannak nála a város másik végén
-lövésünk sincs hogy juttatjuk ki ezeket a dolgokat a “Hangárba”

…és 10 órakor kezdődik az Istentisztelet.

Mit csináljunk?

Évi egyszer csak azt mondta:
- Ne aggódjunk feleslegesen, Isten tudja, hogy éppen miben vagyunk, és mint anno, Ábrahámnak, most a mi számunkra is ki fogja rendelni a “kost”, és megoldja a problémánkat!

Tisztában voltam vele, hogy azt a sok mindent, amit szerettünk volna az Istentiszteletre kivinni (étel, ital, fenyőfa, gitár, stb.) gyalog szerrel nem tudtuk volna a megbeszélt időpontra a Hangárba vinni. Szükségünk volt segítségre! Elővettem a telefonomat, és keresgélni kezdtem a nevek között… Kinek is van autója… kiből tudom “kinézni”, hogy egy munkanap reggelén fogja magát, és a segítségünkre siet?

Ilyen feltételek mellett nagyon kevés lehetőség maradt…

Röpködtek a telefonhívások, és úgy tűnt ezúttal a körülmények áldozataivá válunk, és a végén rengeteg pénzért taxit kell rendelnünk, hogy időben kijussunk. Pénzünk persze nincs rá, de a számlákra félretett pénz még ott van. Sajnos a Suzuki javíttatását is abból kellett finanszírozni…
Utoljára még egy próbát tettem. Talán Ágoston Attila, a nyaranta Szegeden megrendezésre kerülő Kamionos és Country Találkozó főszervezője, a gyönyörű, Roadshowkon használatos Kenworth kamionok gazdája tud rajtunk segíteni. Már persze, ha itthon van és nem rója az utakat hatalmas gépei egyikével…

Dicsőség legyen Istennek, Attila itthon volt, és rendkívül készségesen a segítségünkre sietett. A Fekete sas utcában vártam rá. Egyszer csak elém gördült egy gyönyörű, fekete Audi A6-os luxus limuzin. Egy ismerős arcot véltem felfedezni a volán mögött… Attila volt az. Csak néztem… Régebben nem ilyen autóval járt. Ha tudom, hogy ezzel jön nem merem megkérni rá, hogy segítsen rajtunk… hiszen, gitár, elemózsiás szatyrok, fenyőfa földlabdával a tövén, nem ilyen több milliós járgányba valók…

Ő csak mosolygott és már pakolta is a cuccokat a gyönyörű autó hatalmas csomagtartójába. Amikor Évihez érkeztünk ő is csodálkozott rajta, hogy Isten kit, és mit küldött a hozzánk, miközben a szegények karácsonyi Istentiszteletére készültünk. Útközben elbeszélgettünk Attilával, és meséltünk neki a Hajléktalanok Gyülekezetéről. Megköszöntük, hogy segített. Évi örömmel konstatálta, hogy Isten micsoda “Kost” küldött a segítségünkre. Attila ekkor elmosolyodott és azt mondta:

-Nem is tudjátok, de a horoszkóp jegyem: a KOS.

Drága vallásos olvasóim… mielőtt jó alaposan kiakadnátok..még, hogy Istennek nincs humorérzéke!

Végül a csodamasina – amivel miniszterek, és nagy emberek járnak – begördült a “Hangár” elé. Kinyílt az “Hangár” ajtaja, és máris, csodálkozó tekintetek kereszttüzébe került a limuzin.  Szilveszter később azt mondta:

-Már azt hittem maffiózók, vagy fegyverkereskedők érkeztek hozzánk.

Igaz, hogy késtünk kicsit, de odaértünk. 14 szeretetre, örömre, és vigasztalásra éhes lélek várt ránk. Fény csillogott a szemeikben. Voltak olyanok is köztük, akiket akkor láttam először. Attilának megköszöntük a szolgálatát, és útjára engedtük. Attila barátunk, testvérünk, Isten bőséges áldása legyen veled!

Némi pakolászást, rendezkedést, és fenyőfa díszítést követően kezdetét vette az Istentisztelet.

Romok, és fény… az élet nehézségeitől, és betegségektől meggyötört arcok, és örömtől csillogó szemek… reménytelennek tűnő körülmények, és Isten hitét, reményét, szeretetét hirdető dicséretek, és üzenetek… a kosztól piszkos kezek, és tiszta lelkek…

Olyasmit éltünk meg és át az ezt követő három órában, amiről igazából lehetetlen beszélni. Úrvacsorát vettünk, Igét hirdettünk, szeretet adtunk, és szeretetet kaptunk. Tűz gyulladt, amelyen megfőttek a virslik, és TŰZ gyulladt amely az emberi szívekben lángolt. Megerősítettük a hitünket, újra odaszántuk az életünket Mennyei Édesapánknak. A végén Évi elővette az olajat, és megkentük őket a Szeretet mennyei erőt, és védelmet adó kenetével. Hit által megtörtük a gonosz erejét az életük felett, és felszabadítottuk a Szentszellem ereje által az Isteni ÉLETet az életük felett.

Tudjuk, hogy sokan imádkoztok értük, és értünk is! A tietek is ez a győzelem, a dicsőség pedig az Urunké, Jézusé! Mert Tőle van mindez! Ne hagyjátok abba az imákat, hiszen a java még csak most jön!

Vasárnap Antus, és Zoli eljöttek velünk Budapestre, hogy megköszönjék mindenkinek a ruhákat, az ételt, a szeretetet, és mindent, amit a nekik küldött pénzen vettünk számukra. Sajnos személyesen nem köszönhették meg mindezt nektek, és a dalt sem énekelhették el a “Szeretetről, ami erős, és nem múlik el…”, de Isten megtisztelte őket, és az első helyre ültette őket egy időre. Oda, ahová Jézus is ültette volna őket! A Keresztény TV riportot készített velük.

Folytatása következik…
Ha támogatnád ezt a munkát, vagy bennünket, akik végezzük keress meg minket!

Karácsonyi evangelizációs alkalmaink
2011. december 10-17

Ébredés MOST! – Szeged

Ahogyan azt pár napja Bozsoki pásztortól hallhattuk, Isten újat készít. Olyasvalamit, “Amit a szem nem látott, a amit a fül nem hallott, és amilyet az emberi elme el sem tud képzelni.” Isten szólja az Ő üzeneteit, csak legyen, aki meghallja. Decemberben három alkalommal szolgáltunk a Dóm téri Bálaszínházban. Az üzenet lényege ugyanaz volt: a karácsony valódi üzenetét osztottuk meg a szegedi publikummal. Nagyon köszönöm azon testvéreim segítségét, akik nélkül nem jöhettek volna létre ezek az alkalmak: Almási Éva, a Hajléktalanok Gyülekezetének tagjai, Bozsoki László, és az R.O.C.F. Bibliaiskola hallgatói, és a Keresztelő Srácok.

Az evangelizációs alkalmak az alábbi videókon megtekinthetőek!

Effata koncert a “Keresztelő Srácok” és az R.O.F.C. Bibliaiskolájának hallgatóinak közreműködésével
2011.december 17.

Effata koncert Szegeden élő hajléktalanok, és a “Keresztelő Srácok” közreműködésével
2011. december 15.

Effata gyermek és ifjúsági koncert a szegedi Bálaszínházban
2011. 12. 10.

Adullám OEH – R.O.F.C. Konferencia Budapesten
2011. 10.22.

Bozsoki László tanítása

 

Dr. Steve Ryder R.O.C.F. vezető üzenete
2011. október 9.

Bemerítkezés a Csillagbörtönben
2011. október 1.

Almási Éva börtönlelkésznő beszámolója:

Az Isten kegyelméből hat éve szolgálok a szegedi Csillagbörtönben. Az evangélium erejével, és Isten szeretetével a fogvatartottak felé. Ott, a falakon belül egy más világot ismerhettem meg. Szeretettel teljes, odaszánt szívű emberekre leltem, akik hétről-hétre, minden szombaton éhes szívvel jönnek az Istentiszteleti alkalmakra. Gyülekezetünk folyamatosan növekszik az Isten jelenléte , szeretete iránt érdeklődőkkel. Minden Istentisztelet csodálatos áldásokkal van teli. A Szentszellem megérinti őket, és ez láthatóvá válik rajtuk. Ott van Isten könyörületessége, és hatalmas kegyelme. Az ÚR szava valóságot teremt, ott, ahol a kilátástalanságnak, az életuntságnak, keserűségnek, a reménytelenségnek kellene tanyát vernie, az ördög által ellopott évek miatt melyek ráadásul a világi emberek szemében meg is érdemeltek. A fogvatartottak a Krisztus Jézusban alárendelték magukat Istennek. Isten gyermekeinek jogával élve – megtérésüket követően – szabadok a bűntől. Ezt a hűségüket meg is pecsételték október elsején. 14-en merítkeztek be. Nagy öröm volt a szívükön, már alig várták a napot. Szinte ragyogtak.
-”Itt vagyok Uram, rendelkezz velem!”
Mikor az alkalom előtt szolgálótársaimmal, Edével, Zsoltival egy akaraton imádkoztunk egy különleges kenet “szinte leszakadt” arra a szegényes helyre, ahol a mosókonyha, és a fürdők vannak, a bemerítkezés helyén. De Istennek a tárházába való bemenetel mindenkit kárpótolt a szegényes, méltatlan körülmények miatt. Jó volt látni ezeket a “kemény fiúkat” amint megtérnek, bemásznak a műanyag bemerítőmedencébe, hogy a hátralévő életüket átadják Jézusnak. Volt köztük fiatal, idősebb, olyanok is, akik már hosszú évek óta raboskodnak. Jelen volt egy apa, és fia, akik egy szívvel, egy akarattal, ugyanazzal az örömmel szánták oda az életüket. Az Istentiszteletre járok közül nem mindenki merítkezett be.
A bemerítkezést követően mindannyian felmentünk a Kultúrterembe, és folytatódott az Istentisztelet. Előre hívtuk azokat, akik ezen a napon bemerítkeztek. Hálát adtunk értük Istennek, és imádkoztunk az életükért. Megkentük őket olajjal, és behívtuk a szívükbe Isten élő, eleven Szentszellemét.

A bemerítkezést követő Istentiszteleteken már több tanúbizonyság is elhangzott, megtapasztalhattuk, hogy Isten Szelleme elkezdett munkálkodni bennük. Szemmel látható, pozitív változásokat tapasztaltunk azokon, akik bemerítkeztek. A munka mindezzel nem ért véget. Szeretnénk Jézusnak parancsolatának engedelmesen tanítványokat faragni belőlük.

 

 

Bertie Brits Budapesten járt
2011. szeptember 26-28.

2011. szeptember 27-28-án Budapesten szolgált Isten kegyelmének világhírű szószólója a dél-afrikai Bertie Brits. A Facebook, és más internetes videómegosztó portálok egyik legnépszerűbb keresztény tanítója európai előadó körútjának utolsó állomására érkezett hozzánk. Gábor bácsi szavaival élve – aki jól ismeri Bertie munkásságát, és tanításait – a dél-afrikai szolgáló hirdeti talán a legradikálisabban Isten kegyelmének valóságát. Híres, két perces videói nagy port, és gyakran indulatos vitákat kavartak a magyar keresztény közönség köreiben is.

Abban a szerencsében volt részem, hogy Bertie alkalmainak szervezésébe is belecsöppentem, és így nem csak a pulpitus mögött szónokló híres tanítót, hanem egy kicsit a hírnév mögött rejtőző embert is megismerhettem. Szegedi lévén Budapesten szállásra volt szükségem, ami ebben az esetben Bertie szálláshelye is volt, és így lehetőségem akadt beszélgetni vele.Itt szeretném – már sokadjára – megköszönni Margitkának, hogy felajánlotta a lakását, és befogadta Bertiet, engem és az öcsémet. Áldott testvérnő!

Bertie Brits két alkalommal szolgált a magyar keresztények felé, mindkét esetben az Omega Centrum adott helyet számára.

Berti Brits egy nagyon kedves ember. Igaz, a közvetlensége – legalábbis felém – nem nyilvánult meg automatikusan, de ebben lehet, hogy az is közrejátszott az, hogy én szállítottam autóval a szálláshelyére, és útközben megtapasztalhatta a magyar gyártású, 17 éves Suzuki kényelmi fokozatát, a vezetési stílusomat, a “legendás” budapesti utak minőségét, és forgalmat. Margitkánál a finom palacsinta majszolgatása közben aztán feloldódott, és boldogan mutatta okos telefonja képernyőjén a Cape Towni házát, a családját, és a különféle nyaralásokon készült fotóit. A kedvenc fotója a tavalyi foci VB-n készült.Hogy, hogy nem őt nem kergette őrületbe a Vuvuzela hangja…

Forrás: Facebook

A képek nézegetése közben az is kiderült róla, hogy jó a humorérzéke. Elmeséltem Bertienek, hogy amikor a Facebookon közzétettem egy fényképét, valaki humorosan megjegyezte: nahát, hiszen ez Dr. House. Bertie csak nevetett rajta, és megjegyezte, hogy ezt már más is mondta már.

Bertie éli is azt amit hirdet, amiről beszél. Teljesen lenyűgözte Isten szeretete, kegyelme. Szenvedélyesen szereti Istent. Képes ebéd közben is prédikációba kezdeni. De nincs benne semmi kényszeres, semmi erőltetett, teljesen természetesen osztja meg az őt körülvevőkkel a gondolatait. Az élete is ebben a stílusban zajlik. Elmesélte nekünk Isten hogyan tanította meg őt mélyebben bízni benne. Bertie nagyon szereti a családját a feleségét Helenát. Egy nap a felesége felvetette számára, hogy talán itt lenne az ideje a bérelt lakásból tovább lépni, és saját házba költözni.

Ez hatalmas kihívás arrafelé (is), hiszen az ingatlanok árai a csillagos eget súrolják. Egy családi ház értéke ott 150-200 ezer euró körül mozog. Ráadásul az volt Helena vágya, hogy jövendőbeli családi fészkük Cape Town zöldövezeti részében legyen. Bertie megértette a felesége vágyát, de neki más elképzelése volt. Az általa megkeresett pénzt szerette volna inkább az Isten munkájába fektetni, és a külföldi evangelizációs, és tanító utazásokra költeni. Bertie elmesélte nekünk, hogy akkor az ÚR elé vitte az ügyet. Isten Szelleme arra vezette, hogy kinyissa a Bibliát, és abban keressen választ. Ezt találta:

Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet, hogynem az eledel, és a test, hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.

Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd gondoskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Ne ítéljetek Máté6.25-34

Miután elolvasta az Igét, Isten békessége és öröme áradt szét a bensőjében. Ízlelgette, a szívében forgatta az üzenetet. Majd imádkozni kezdett.

-Isten! Te tudod, hogy szeretlek Téged, és Téged akarlak szolgálni. Szeretem a feleségemet, a családomat is. A feleségem kérése jogos, megértem őt, de jelenleg a lehetőségeink korlátozottak és nincs annyi pénzünk, hogy meg tudnánk vásárolni egy házat. Veled azonban semmi sem lehetetlen, ezért most bizalommal Eléd tárom a kérésemet. Segíts hozzájutnunk egy családi házhoz!

Bertie megtette a maga részét, és békessége volt abban, hogy a Mennyei Apukája “kézbe vette” az ügy intézését. Három nap múlva egy telefonhívás érkezett… egy ismeretlentől…

-Bertie! Hallgattam az előadásaidat. Rendkívül sokat kaptam rajtuk keresztül Istentől. Én egy gazdag vállalkozó vagyok. Mivel kaptam, most adni akarok neked. Válassz ki egy házat – bárhol Dél-Afrika területén – és én megveszem azt neked. De örülnék neki, ha inkább Cape Townban választanál, mert azzal megkönnyítenéd a dolgomat. Gondolkozz az ajánlatomon, válaszd ki a házat, majd hívj vissza.

Bertie nem hitt a fülének, azt hitte valaki szórakozik vele. Nem is mondta el a feleségének. Aztán másnap mégis visszahívta az ismeretlent… Majd hamarosan költöztek…

Szolgáljon ez a történet mindannyiunk számára okulásul. És legyen bennünk ugyanaz a lelkület, és bizalom a mi mennyei apucink felé, mint ami Bertieben volt!

Bertie Brits a jövő tavasszal a feleségével ismét Budapestre jön!

 

Ébredés MOST! – Evangelizációs alkalmak Szegeden

2011 nyara

Nem rég azt olvastam valahol: a kereszténységgel az a “baj”, hogy természetfeletti. Számunkra egyszerű földi halandók számára van valami roppant kényelmetlen ebben a kijelentésben. Mert nekünk a két kézzel, látással, hallással megáldott embereknek arra van szükségünk, hogy megfoghassuk, tanulmányozhassuk, elemezhessük, kiismerhessük, és végső soron kontrollálhassuk a minket körülvevő dolgokat. Ez a bennünk dübörgő vágy a megismerésre, a megértésre hozta létre körülöttünk magát az emberi civilizációt. De hogyan foghatnánk meg a megfoghatatlant? Hogyan kontrollálhatnánk a kontrollálhatatlant?

A kereszténység korai időszakában mindez nem jelentett gondot, hiszen a hívők a Jézustól tanult egyszerű módon éltek. A Szentszellem vezetésével mindenfelé hirdették az evangéliumot, amelyet jelek, és csodák követtek. Akiben az Igehirdetéseken elültetett hit – magva kikelt, az a közösség tagjává vált. Bemerítkezett, betöltekezett Szentszellemmel, és a szellemi útra lépett. Az Apostolok Cselekedetei hűen ábrázolja ennek az életnek minden aspektusát.

A keresztények később számos ok miatt letértek erről a szellemi útról.  Az ősi probléma azonban megmaradt. Be kellett tölteni a fentebb említett  feszültséget keltő űrt. Ezt feloldandó a keresztények aztán évszázadokon keresztül arra törekedtek, hogy valahogyan mégis kézzel foghatóvá tegyék a természetfeletti dolgok megfoghatatlan valóságát. Kitalálták, hogy templomokat, és katedrálisokat építenek, színes üvegekkel, képekkel, és szobrokkal díszítve a belső és külső tereket… mert azok majd “segítenek a megértésben”. Ebbéli ténykedésük közben azonban szinte észrevétlenül kihunyt a kezdeti tűz, és a időközben kialakult intézmények működtetése, vitte el az energiák nagy részét. Fényes, pompás liturgiák vették át az Igehirdetések helyét, és a kenet, amely élővé és hatékonnyá tette a szolgálatot eltűnt. A Jézusba vetett HIT ami egykor oly dinamikus, hatékony, élő, és mozgó, volt ledegradálódott szimpla vallássá, és groteszk torzóként dermedt bele az idő és tér folyamatosan lüktető  áradatába.

Ma annak az idejét éljük, amikor a keresztények újra felfedezik eredeti, természetfeletti identitásukat. Pál apostol sorai újult erővel szólnak generációnk tagjaihoz:

“Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára.” (Fil 1,9-10)

Szinte végig az egész nyár során olyan tanításokat hallhattunk, amelyek arról szóltak, hogy igazából kik vagyunk Krisztusban, Isten milyennek lát bennünket, mi a terve az újjászületett, Szentszellemmel betöltekezett hívőkkel. Nem a gyengeség lelkét kaptuk!

2011 nyarán kürtszó hangzott fel Magyarország felett! Máshol, más népek is hallhatták ugyanezt. Ez a hang ÉBRESZTŐT fújt a keresztények számára.

Elérkezett a sereggyűjtés ideje. Válaszút elé érkeztünk. Valami új van éppen születőben. A régiek átalakulnak, megváltoznak, vagy elmúlnak… Reménnyel és izgalommal van tele a levegő. Jelenleg a vajúdás állapotában tartunk…

A keresztények elkezdték felfedezni természetfeletti származásukat, gyökereiket, és elindultak az Isten rájuk vonatkozó terveinek mélyebb megértése irányába.

Csodálatos: arra vagyunk elhívatva, hogy Isten nagykövetei legyünk ebben az eltorzult, elfajzott, gonosz világban.

Méltóság, erő és hatalom!

De vajon, hogyan tudjuk bemutatni, a világ elé élni, tárni Isten dicsőségét,hatalmát, és nagyszerűségét, ha mink magunk nem változtunk már át ilyenné?

A világban elindult egy erőteljes folyamat, amely harcosokat farag Isten egyszerű báránykáiból.

Chris Oyakhilome pásztor még alig volt 17 éves amikor Isten létrehozta ezt a fent említett változást az életében. Megértette az ÚR rá vonatkozó akaratát. Bátorságot merített Isten Igéjéből, ami “rémává” vált számára. Igaz még mezítláb járt, és egyszerű rongyokból állt a ruhatára, de kiállt az utcára, és hirdette mások számára is az IGAZSÁGOT.

Az élete megváltozott, amik ígéretek voltak, megvalósultak, létre-jöttek. Az IGAZSÁG szabaddá tette, felszabadította benne Isten erejét.

Chris pásztor ekkor bátran kimondta amit belül érzett:

-Én a világban lévő bajokra, jajokra, és szükségekre adott Isteni válasz leszek!

Hit által kimondta, és az is lett! Ma a különféle szolgálatai emberi életeket mentenek meg, gyógyulás, szabadulás növekedés veszi körül, mert ő azzá vált aminek mondta magát.

És azért mert ilyeneket mondani, mert Isten erre hívta el.

TE IS ERRE VAGY ELHÍVVA!!!

Tapasztald meg te is, hogy az IGAZSÁG szabaddá tesz, és felszabadít az Isten munkájának végzésére.

Válj válasszá! Gyógyulássá! Erővé! Kiúttá… mások számára.

Jézus leült az Atya jobbjára, és most téged küld.

Szeretnéd, hogy ÉBREDÉS legyen a családodban, a városodban, az országodban?

Akkor menj, és vidd a TŰZet!

Válj te magad tűzzé!

Az ÚRnak Szelleme van benned, és már majd szétfeszül, ki akar törni, és tenni akarja a VÁLTOZÁST!

Ha azonban szembe fordulunk mindezekkel és nem lesz bennünk megfelelő megértés… arra kárhoztatjuk magunkat, hogy éhen haljunk egy csodálatosan, bőségesen megterített asztal mellett.

2011 nyara számomra, és több keresztény társam számára – Isten kegyelméből -  a vetésnek, de már az aratásnak is az ideje volt. Új dolgok jöttek elő! Új gyülekezetek jöttek létre, sokan megtértek Jézushoz. Arra is láttunk példát, hogy az újonnan megtértek a hitben idősebb társaik segítségével kiálltak, és Jézust hirdették városukban. Az országban mindenfelé gyógyulások, jelek, és csodák kísérték evangelizációs csoportjaink munkáját. Evangelizációs alkalmak voltak Balatonfűzfőn, (Családinap és Roadshow)

 

 

és Nagyatádon (Családi nap a szeretet jegyében).

 

 

Mindenképpen említést érdemel az a hatalmas munka amely a cigányság körében zajlik. Az Adullám Evangélista Szolgálatok – Varga József lelkipásztor vezetésével – Karcagon, Kocsordon, Hajdúhadházon, és más településeken idén nyáron is folytatták ezt a fontos munkát. Erővel hirdették Jézus Krisztus örömhírét. Számos jó gyümölcs termett ezeken az alkalmakon.

Elkezdte működését a Gospel FM Felekezetközi Internetes Rádió

A rendkívül hasznos munkát végző internetes rádió élőben és felvételről sugároz Istentiszteleteket, tanító alkalmakat, és keresztény zenét.

Szegeden Bozsoki László vezetésével elkezdődtek az “Ébredés MOST!” tanító, és evangelizációs alkalmak, valamint a Népek Bárkája szervezésében a “Kegyelem Konferenciák”.

 

 

Elindult a szegedi Hajléktalan misszió, és a Csillagbörtönben több hónapnyi munka gyümölcseként 28 fogvatartott döntött úgy, hogy bemerítkezik.

Az Adullám nyári táborában elhangzott Bozsoki László által leadott tanítások, és buzdítások alapozták meg az augusztus végén beindult vezetőképző tanfolyam szellemiségét. Sokat tanultunk.

Egy kedves, magyar, keresztény család meghívta Szabó Csabát és engem Chris Oyakhilome pásztor londoni “Higher Life” konferenciájára. Ott bepillantást nyerhettünk az ÉLŐ kereszténység mai állapotába, és remélhetőleg abba a jövőbe, ami ránk is vár! A téma ott is ugyanaz volt: Ki vagy Krisztusban. Örömmel állíthatom: nem ugyanúgy tértünk haza, mint ahogyan kiutaztunk. Az a kenet bőséggel áradt szét rajtunk!

 

 Ez a nyár a vigasztalás időszaka volt.

„…megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket” (2Korinthus 1:4)

Ámen! Ez pontosan így van! A kereszténység nem vallás! Isten kiárasztotta az isteni ÉLETET a világba, és bennünk vett lakozást! Isten bennünk lakik. Jézus az Atya jobbján ül, és most minket küld mint bárányokat a farkasok közé…. rajtunk a sor. Rengeteg munka vár ránk. Folytatjuk a tanulást, és tesszük a dolgunkat, a számunkra már előre elkészített jó cselekedetek megtétele által.

Ámen!

Ede

Rock Passió a Csillagbörtönben
2011. április 20.

Részletes beszámoló a Rock Passióról: http://effata.info.hu/category/rock-passio/

Az Effata együttes Almási Éva lelkésznő (Krisztus Szeretete Egyház) meghívására, a fogvatartottak bevonásával, valamint négy országból, és több keresztény felekezetből összeállított zenekarral 2011. április 20-án a szegedi Csillagbörtönben részleteket adott elő a darabból.

A Csillagbörtönben lezajlott alkalomról készült videók:

Franciaországi út
2011. február 28-március 4.

2011. február 28-án – napra pontosan egy évvel a londoni utazásunkat követően – Szabó Csaba testvéremmel ismét útra keltünk. A célállomás ezúttal Párizs-Orly repülőtere volt. Párizsból a Dél – Franciaországi Áles városába utaztunk, ahol egy kedves, szegedi, keresztény ismerősöm Horváth Ágnes várt bennünket. Utazásunknak célja kettős volt. Egyfelől Ágnesnek segítettünk (hazahoztuk az autóját, mert le kell vizsgáztatni) másfelől Ágnes ismeretségén keresztül kapcsolatot létesítettünk néhány helyi keresztény csoporttal.

Az utazás, az új élmények, a rengeteg gyönyörű látnivaló ismét egy életre szóló élménnyel ajándékoztak meg bennünket. Párizs valóban “megér egy misét”. A francia keresztény testvérekkel való találkozás, barátkozás, és a köztük való szolgálat igazi áldás volt mindannyiunk számára. Reményeink szerint a jövőben bőven gyümölcsözőkké válnak.

A többiről beszéljenek inkább a képek:

 

Februári Ébredési Alkalom Szegeden
2011. 02.18-19-20.

Február 19-én, szombaton, ismét Szegeden szolgáltunk. Felekezetközi Ébredési Evangelizációt tartottunk a Port Royal étterem pincehelyiségében. Hálásan köszönjük a Mustármag Gyülekezet és Takács Géza lelkipásztor segítségét! Géza pásztor közbenjárására lehettünk jelen ezen a helyen. Örömmel láttuk, hogy a mostani alkalomra még többen jöttek el, mint a pár héttel korábbira.

Miközben most arra készülök, hogy írjak valamit erről az alaklomról… érzem, hogy ez most kemény dió lesz.

Mert ugyebár vannak a nyilvánvaló, látható, hallható, a természetes érzékelésünk számára megtapasztalható dolgok… és vannak a természetfeletti világból kiinduló – és csak a Szentszellemmel betöltekezett emberek számára érzékelhető, értelmezhető, és felfogható dolgok. Testvéreim! Ez az alkalom annyira erőteljes, TŰZes, és áldott volt, amilyenen, én Szegeden ezelőtt még SOHA nem voltam! Hallelúja! Dicsőség érte Istennek!

Örömmel hirdetem, hogy Isten nem feledkezett meg Szegedről, a szegediekről! Legyen bármekkora az okkult tevékenység mértéke, és ereje városunkban, Isten ereje hatalmasabb, és erőteljesebb azoknál! Ámen!

„…de ahol megsokasodik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Róm. 5,20”

 

Mi, akik jelen voltunk ezen az alkalmon, mind megtapasztaltuk ennek a fajta „bővölködésnek” az erejét! Szabó Csaba, Bozsoki László, és Csonka Olivér testvéreink szolgálatai – hitem szerint – egyfajta áttörést hoztak el Szeged számára.

Szeretném kiemelni László testvérünk szolgálatát. László az elmúlt évek során szinte bejárta már az egész világot. Isten egy olyan erőteljes evangélista kenettel ajándékozta meg, amely csodálatosan hatékonyan működött az afrikai dzsungelekben, az ausztrál sivatagban, a Karib – szigeteken, vagy India nagyvárosaiban egyaránt.

Amikor meséltem neki Szegedről, a rengeteg múltbéli evangelizációról, rendezvényről, programról, stb. az energiáról, amelyet az elmúlt húsz év során beleinvesztáltunk ennek a városnak a szellemi ébredésébe… majd megemlítettem neki a csalódásainkat, és az ellenség meglepő erejét… csak annyit mondott nekem:

-          Ede térj meg!

Már megint kissé nagyképűnek tűnt számomra a megállapítása… Isten bocsássa meg nekem, néha valóban nem egyszerű László testvér stílusán, és mondandóin kiigazodni, de később ismét neki adtam igazat… teljesen igaza volt!

Meg kell térnünk szegedi testvéreim!

Isten nálunk is ugyanaz, aki Afrikában, a legnagyobb aszály idején – muszlim fegyveresek gyűrűjében – László testvérünk imájára hatalmas felhőszakadást, és éltető vizet adott a szomjas népnek! A mi Istenünk Szegeden is ugyanolyan hatalmas, mint Indiában, amikor az Ige hirdetése közben a helyi boszorkányok összeestek, a földre zuhantak László testvér (és a benne élő mindenható, és dicsőséges Isten) jelenléte előtt, majd feltápászkodtak, és megtértek.

László testvér bátran hirdeti, hogy az ébredés megérkezett, és jelen van, mert ő itt van! Mert az Úrnak Szelleme van őrajta! Emberek! Az Úrnak Szelleme van mirajtunk is, ha megtértünk, és újjászülettünk! Bozsoki testvér arra buzdított mindannyiunkat, hogy fogjuk fel ezt végre, higgyünk benne, és használjuk az Isten – gyermeki örökségünket! Éljünk bátran, és bölcsen azzal a hatalommal, amelyet Istentől örökségül, érdemtelenül, ajándékba kaptunk! László testvérünk élete a példa arra, hogy Isten használja azokat, akik tudatára ébredtek mindennek, akik elfogadták Jézust, és segítségül hívták a Nevét!

Ez a hit embere, felkent pásztor, gyülekezetplántáló, vezető, és evangélista szolgált nálunk! Isten erejével! Hogy mi történt? Bárcsak többen megtapasztalhattátok volna!

Itt vagyok bajban… mert ugyebár minden ugyanolyan volt, mint máskor… de… valahogyan most eltakarodott az útból minden akadály! Isten Szelleme pedig szabadon szárnyalt! Mi pedig önfeledten fürdőztünk az élő vizek áradatában! Abban a „szerencsés helyzetben” lehettem, hogy Bozsoki László mögött ülhettem miközben a prédikációját mondta. Közben… láttam az arcokon a változást! Valamiképpen éreztem, sőt láttam az öröm, a remény, a hit fellobbanását az arcokon, a szemekben.

Ne értsetek félre! Nagyon távol áll tőlem a hit közegében feltűnő személyi kultusz minden formája! Hittel vallom, hogy egyedül Jézusé minden dicsőség, mindenkor, mindenben! Ámen! Nem akarok László testvér „rajongóvá” sem válni. (Ugyanakkor nagyon megszerettem vidám, laza személyiségét) Istent dicsőítem, és csodálom László életében, és szolgálatában!

Ezen a hideg, februári napon Szeged, és a szegedi keresztények új reményt kaptak. Csonka Olivér evangélista szolgálatában egy látomását osztotta meg velünk, amelyet Bozsoki testvér beszéde alatt kapott. Egy lajtorját látott, amely lenyúlt a megnyílt égből, és egészen Szegedig ért. Ezt a jelet Isten cselekedeteként, és jóindulata megnyilvánulásaként értelmezte. Olivér arra buzdított bennünket, hogy térjünk vissza az első szeretethez! Olivér Jákob történetére utalt. Bétel neve annyit tesz: az Isten háza.  Amikor Istent választjuk – visszatérünk az első szeretethez – akkor megnyílik a menny felettünk, leereszkedik az a létra, amint azt az 1 Mózes 35-ben olvassuk.

Ezen a szombaton sokan visszatértünk az első szeretethez, és a létra lejött közénk. Most rajtunk múlik, mihez kezdünk ezzel! Ébresztő Szeged!

Vasárnap, február 19-én, Érden különleges alkalmat tartottunk. Szabó Csaba testvérünknek február 21-én van a születésnapja. Az érdi és budapesti testvérek nagy szeretettel, és egy hatalmas tortával köszöntötték az Adullám alapítóját és vezetőjét. Természetesen ettől még nem maradt el az alkalom, amely ezúttal is Isten szeretetéről, erejéről, és hatalmáról szólt.

Ede

 

Felekezetközi Ébredési Alkalom Szegeden
2010. 01.22.

Ahogyan én láttam… Ede beszámolója

Olyan jó egy jó hírt továbbadni. Olyan jó másoknak örömet szerezni. Hála Istennek, ismét annak a szerepe hárult rám, hogy egyfajta modern „krónikásként” megosszam veletek az elmúlt hétvége öröm, és reményteli eseményeit, történéseit. Hiszem, hogy amik megtörténtek nem pusztán néhány hívő ember szellemi élményei voltak csupán, hanem ezek egyúttal erőteljes válaszok is a jelen kor számos égető kérdésére és kihívására. Még, ha önmagukban véve nem is tűnhetnek olyan eget rengetően nagydolognak, de mi másként értelmezhető, definiálható másként az, hogy több tucat, egymást egyáltalán, vagy alig ismerő magyar ember Isten Szelleme által egységre jut? Egységben, a Szentszellem által dicsőíti Istenét, hallgatja az Igét, kifejezésre juttatja, kiszólja, és kihirdeti a Jézusban való hitét reményét, és bizalmát, majd imában közbenjár másokért, közben Isten ereje körbejár, szabadít, gyógyít, erőt, új lendületet ad? Elgondolkoztam magamban… ha ez ilyen viszonylag kis méretekben ennyire hatékony, és ekkora változásokat képes indukálni, akkor vajon mi történne, ha ugyanez létrejönne országos szinten?

Az elmúlt időszakban több olyan keresztény szerző írásába botlottam bele az interneten, akik meglehetősen nagy vehemenciával szapulták Krisztus testének jelenlegi állapotát, hiányosságait és gyengeségeit. Sajnos ehhez manapság nem is kell túl nagy tehetség. Hiszen, ha eléggé őszinték vagyunk… és szétnézünk magunkban… vagy magunk körül…

Nos, e kritikusok észrevételei közül többel is egyetértettem, (a szimpla, igazából élettelen vallásosság tömeges jelenléte, a hamis evangéliumok terjedése, az igazán átadott életű, elkötelezett hívek alacsony száma; az evangelizáció hiánya; a tanítvánnyá nevelés elmaradása; stb.) de az általuk sugalmazott, általánosító, negatív képpel semmi esetre sem. Hiszen Krisztus teste nem homogén, számos tagból áll össze, a kegyelem át és átjárja. Igenis vannak benne élő, mozgó, dinamikus részek is. És nem csak Dél-Amerikában, vagy Afrikában léteznek ilyen részek, hanem már itt, Magyarországon is!

Ahogyan látom, ezek a szerzők az általuk felvetett problémákat egyszerűen csak az asztalra dobták, ám megoldási lehetőségeket nem ajánlottak fel. Nem értettem egyet azzal sem, hogy a kereszténységet, és a keresztényeket statikusnak,(valamiféle késznek, egésznek) és nem folyamatosan fejlődőnek, és változónak, és élőnek mutatták be. Az én látásmódomhoz inkább az utóbbi áll közel. Végső soron eme pennaforgatók nem tettek mást, mint a jól ismert, és kényelmes farizeusi, ítélkező álláspontból kiindulva „osztották az észt”. Írásaikat elolvasva néha erőteljes késztetést éreztem rá, hogy „visszaszóljak” nekik, hogy emlékeztessem őket arra, hogy nem csak az van ám, amit ők a maguk kis, vagy nagyméretű elefántcsonttornyaikból látnak, vagy amiről tudomásuk van. A „viadal” valamiért, valahogyan – hál’ Istennek – elmaradt. De tudtam, hogy a válasz előbb – utóbb úgyis megérkezik.

Testvérek!

Azért írom ezt a beszámolót, mert az ÉLET a fent említett problémákra – a maga módján – ezen a hétvégén több választ is adott! Erőteljest, valóságost, és hatékonyt. Én ezeket láttam, hallottam, és tapasztaltam! Dicsőség értük az ÉLET Urának! Örömmel tárom elétek a válaszokat. Akinek van füle a hallásra az hallja meg…

Persze most sokan vigyorodhatnak el kajánul magukban:

- No lám, itt egy újabb „észosztó”, na, lássuk, miféle csodaszert jön ránk tukmálni? Hiszen annyian annyiféle megoldással próbálkoztak már… Mert jól ismerjük azokat, akik a régi, jól ismertben, és beváltban, a tradíciókban, a „szent” hagyományokban, előírásokban, törvényekben, és „erőteljes” fundamentumokban hisznek. Vannak, akik éppen ellenkezőleg gondolkodnak, és nem vágynak múzeumi tárlatvezetésre, ezzel szemben valami újat, és frisset akarnak kitalálni, bevezetni. Vannak, akik csendben keresik a „megfoghatatlant”, és a meditáció útján kívánnak ki és beteljesedni. Mások a hangerőben találtak meg a „megoldást”, így üvöltözve teszik a dolgukat. Maximális hangerővel hirdetik az Igét, és űzik a gonoszt, de még a keserűt is kifelé a tonikból… Vannak, akik csak öltönyben hajlandók megjelenni az ÚR színe előtt, és vannak, akik szerint az ÚR nem azt nézi, más a fontos Neki, így adott esetben akár Bermuda gatyában is készek előállni a jó hírrel. Vannak, akik órákig tudnak Istenről beszélni nem kímélve a hallgatóság befogadóképességét, mások ritkán szólnak, de annak súlya van.

- Szóval cimbora te mit hoztál?

Jelentem: semmi újat! Istent szeretném dicsérni elsősorban. Aki hűséges a kimondott szavához. Aki ma is ugyanaz, és ugyanazokra képes, mint régen. Ez már önmagában véve egy hihetetlenül jó hír!

Aztán olyanokról szólok, elmondhatják magukról: halott voltam, de élek! Igen! Természetfölötti a hitük, és szó szerint a hitből élnek! Aztán ők azok, akik kicsit ilyenek, egy kicsit olyanok… egyáltalán nem hibátlanok, és egyáltalán nem tökéletesek még, de Isten kegyelme által képesek megszólítani az embereket, képesek Krisztushoz vezetni őket, és belőlük közösséget alkotni. Abból a nehemiási szellemből itattak meg, amely az ÚR házának az építésével foglalatoskodóvá teszi az embert. Céljuk az, hogy tanítvánnyá formálják a „nyáj” tagjait, akik Isten szövetségeseiként élnek. Ugyanakkor, bár rendkívül sok nehézség övezi útjukat, sokan kárhoztatják munkájukat, sokan értik félre őket, mégsem adják fel, és továbbra is hűségesen haladnak előre. Isten pedig mindeközben ígéreteihez híven különféle erőteljes jelekkel, és csodákkal kíséri szolgálatukat.

Felekezetközi ébredési alkalom volt Szegeden. Felekezetközi, mert minden újjászületett, és megtért testvért örömmel láttunk. Ébredési, mert nem „vallásoskodni” jöttünk össze. Istent nem valamiféle emberi előírás szerinti, zárt, előre megírt formákban kívántuk tisztelni, hanem a Szentszellem által, egységben, és szabadon. Dicsőítettük Istent, amint a Szellem inspirálta. Figyeltünk minden rezdülésére. Dicsértük szavainkkal, nyelveken szólva, énekkel, és a Szellem ihlette új dalokkal is. Semmi nem fogható ahhoz az erőhöz, ami ilyenkor kiárad közöttünk.

Sokan a dicsőítés közben szabadulnak meg gonosz kötelékeiktől, mások ilyenkor nyernek testi-lelki gyógyulást. Az Adullámban nagy hangsúly van fektetve arra, hogy a kenet akadálytalanul áradhasson. Többen voltunk együtt ezen a szegedi alkalmon több felől, de már ott, az alkalom elején, a dicsőítés során Isten Szelleme egységet hozott létre köztünk.

Az Igehirdetésben Szabó Csaba evangélista, az Adullám OEH vezetője, valamint Csonka Olivér evangélista szolgáltak. A Szentszellem által inspirált, és a jelen korszakban aktuális üzenetet hallhattunk, melynek a tékozló fiú története adott alapot.

Az Igehirdetést követően szólásra emelkedett egy testvér, és egy igazi örömhírt osztott meg velünk. Ő a „tékozló lány” apjaként is bemutatkozhatott volna. A lánya, bár hívőként nevelkedett, az évek során mesze került mind a földi, mind a mennyei „atyai háztól”. Kábítószerezni kezdett, közben rengeteg rossz dolog történt az életében. Helyzete annyira súlyossá vált, hogy kényszergyógykezelésre került sor, és zárt osztályra került. Édesapja a lányt tavaly elhozta egy a mostanihoz hasonló felekezetközi ébredési alkalomra, és arra kérte Szabó Csabát, hogy imádkozzon érte. Ezen az alkalmon én is jelen voltam. Édesapja bevezette a lányát az alkalomnak helyet adó helyiségbe. A lány fejét a földre szegezve megállt, és az alkalom végéig mozdulatlanul úgy maradt. Félelmetes látványt nyújtott. Nem kellett hozzá nagy tehetség, hogy az ember megállapítsa borzalmas, súlyos kötelékek nyomorítják ennek a lánynak az életét. Az alkalom végén Csaba az ÚR nevét segítségül hívva imádkozott a lányért. A szabadulásnak, a gyógyulásnak, és az életnek az Igéit szólta ki az életére. Mi a jelenlévők egy akaraton mondtunk Csaba imájára áment. Aztán hónapok teltek el… A lány állapota hullámzó volt. Egy idő után ismét kórházba került. Aztán egy szép napon az édesapa telefonhívást kapott. Nem akart hinni a fülének… a telefon túloldalán a lánya beszélt. A hangja tisztán, élettel telien szólt, és ezt mondta:

- Apa! Megtértem.

A lány azóta elhagyta a kórházat, mert már semmi keresnivalója nem volt ott. Munkába állt, és ÉL. Dicsőség Istennek!

A mondókám elején azt ígértem jó híreket fogok megosztani veletek, kedves olvasók, amelyek válaszok is a mai kor gondjaira, bajaira, kihívásaira. Most ítéld meg magad, hogy igazat beszéltem-e. Egység… természetfeletti hit… a Szentszellem kiáradása… dicsőítés… friss üzenet, és kenet… TŰZ, amely éltet, erőt ad, és formál… SZABADULÁS! GYÓGYULÁS! ÉLET! Nem ezek azok, amire mindenki vágyik? Ha úgy érzed neked is ezekre van szükséged örömmel várunk Istent kereső, dicsőítő, imádó alkalmainkra!

Filed under: Beszámolók

Like this post? Subscribe to my RSS feed and get loads more!